Menü

Üzenőfal

 

Név:
Üzeneted:


   

Időjárás

A nap vicce

Faviccek

Idézetek


Üdvözlöm!

Asztalos Sándor

Asztalos Sándor

A népzenével elég fiatalon ismerkedtem meg szüleim révén. Kezdetekben csupán passzív szemlélője voltam a különböző népzenei versenyeken, bemutatókon és fesztiválokon szereplő Sárréti Népi Együttesnek. 1994-ben léptem be az együttesbe.

Szintén 1994-ben lettem növendéke a püspökladányi Zeneiskola Népzene tanszakának, ahol citerázni és 1995-től brácsázni tanultam, Győrffy Gyula, Kiss Anikó, Toplenszky Tímea tanároktól. 4 év hangszertanulás után tanulmányaimat az ebesi Arany János Általános és Művészeti Iskola Népzene Tanszakán, Agárdi Éva irányítása mellett folytattam és fejeztem be.

1994-2001 között, mint énekes és mint citerás rendszeresen felléptem a nagymúltú Sárréti Népi Együttessel. Míg tagja voltam ezen csoportnak, addig a következő sikereket értük el:

  • 4 arany minősítés (1995, 1997, 1999, 2001),
  • Nívódíj (1998),
  • Kiemelt Nívódíj (1999),
  • Vass Lajos Népzene Verseny döntőjének résztvevői voltunk (1996),
  • Fesztiváldíj (1998),
  • Pro Urbe Díj - Püspökladány Városáért (1998).

1997-ben Kiss Anikóval megalapítottuk a Tulipán Duót, amellyel 1997-ben ezüst minősítést szereztünk.

1998-tól Scserbin Jánossal közös zenélésbe kezdtünk - Galagonya Duó néven-, s akivel közösen fesztiváldíjat és nívódíjat szereztünk.

Forgórózsa Együtes

Forgórózsa Együttes

1999-től tagja lettem az ebesi Forgórózsa Citeraegyüttesnek, amelynek napjainkban is aktív zenésze vagyok.
1999-2000-ben elvégeztem a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) által szervezett alapfokú művészeti-oktatói tanfolyamát jó vizsgaeredménnyel.
Az első hangszeremet 1999-ben készítettem. Mint asztalosként végzett szakember, nem volt számomra idegen a fával való munkálkodás, a hangszer anyaga, formája, tartozékainak milyensége és a készítés módja egyre inkább a hangszerkészítés felé vezette figyelmemet. A szakirodalom forgatása és a hangszerkészítőkkel való megismerkedésem során mind szakmai segítséget, mind ösztönzést kaptam a munka folytatására.
2005-ben és 2006-ban elindultam a Népművészet Ifjú Mestere címért.

Egykoron a paraszti közösségek életében a legkedveltebb, legelterjedtebb, s a legtöbbek által használt népi hangszer a citera volt.
A citerazene írott és hangzó forrásirodalma igen szerény. Bár az utóbbi években, sőt napjainkban is mind több és több hangzóanyag és kotta lát napvilágot, a felgyűjtött adatok mennyisége nem hasonlítható össze más hangszeres (hegedű, furulya stb.) gyűjtések terjedelmével, minőségével, sőt kronológiailag is messzire kell visszamenni, ha hiteles felvételeket akarunk hallani.

Basszus citera

Basszus citera

Számos olyan helyet találunk, ahol egyáltalán nem, vagy csak igen keveset gyűjtöttek. Mivel sokak által ismert és használt hangszer volt, így a kutatók és a gyűjtők érdeklődésének perifériáján állt és áll ma is.
Amikor az ember először veszi kezébe a citerát, akkor arra törekszik, hogy valamilyen hangot előcsaljon belőle. Egy-egy dallam tökéletes elsajátítása után, a repertoár kibővítése lesz a célja. Ám az együttzenélések alkalmával hirtelen észreveszi, hogy van, aki másképp penget, más díszítéseket alkalmaz, ellentétes helyen penget. Később rájön, hogy ez tájegységenként más és más játéktechnikai megoldásokból adódik. De sajnos megesik, hogy különböző pengetési módozat, díszítési megoldás kikopik a gyakorlatból anélkül, hogy azt valaki felgyűjtötte, megtanulta volna. Sőt lehet, hogy a zenész fel sem ismeri, hogy új dologgal találkozik.
A zenei anyag megismerése után - főleg egy férfiember számára-, a hangszer anyaga, formája, tartozékainak minősége és a készítés módja válik egyre fontosabbá. Így történt ez az én esetemben is. A szakirodalom forgatása és a kezdeti próbálkozások után késztetést éreztem arra, hogy mind jobb "könnyen játszható" és a hangzóanyagokon megismert citerahang csendüljön fel a kész hangszerekből.

A képet, amelyet festeni kívántam a citeráról, elhivatottságomat és tiszteletemet fejezi ki egy olyan hangszer iránt, amelynek még most sincs méltó helye a népi hangszerek között. Mióta tudatosan felvállaltam "népszerűsítését", mindent megteszek annak érdekében, hogy ne lehessen hosszú távon a lenézett hangszerek "ranglista vezetője".
Tudatosítani kell a népzenészekben, hogy a citerazene értékes része az egyetemes magyar hangszeres zenekultúrának.
Azért bízom abban, hogy a népzene, a hagyományok szeretete és tisztelete legyőzi a nehézségeket, az ország általános helyzetének javulásával ez a mozgalom is újra fellendül és egyre népszerűbb lesz. Magyarországon ennek kulturális örökségnek még a fogyasztó közege is meglehetősen belterjes, zárt közösség. A XXI. század elején a magyar társadalom minden rétege nyitott a paraszti kultúra iránt, főleg az "újgazdagok" és a hagyománytisztelő értelmiségiek köreiben érezhető leginkább.
Úgy érzem, hogy a kettő közötti réteget kell elvarázsolni olyan mértékben, hogy büszkén lépjenek a népzeneimádók közé.
Muzsikálni kell és jól kell muzsikálni mind magunk, mind mások örömére. Sőt, vallom, öröm ott élni, ahol dal és zene van és ahol ennyien igénylik az ősi szót.

Asztalos Sándor, 2010.

Számláló

Lapletöltéseink száma:

0387145

Eddigi látogatóink száma:

0014516

Mai adatok A mai statisztika megtekintéséhez kattints ide

Online

Vendég: 1 Tag: 0

 

Tagok száma: 1

Legújabb tag: Admin

Eseménynaptár

Random képek

Kép: Prím citerák
Prím citerák
Album:Hangszerek

Kép: Prím citerák
Prím citerák
Album:Hangszerek

Kép: Kemence padkán
Kemence padkán
Album:Forgórózsa

Kép: Prím citerák
Prím citerák
Album:Hangszerek

Kép: Látod a kakast?
Látod a kakast?
Album:Forgórózsa

Vicces képek

Nagy méret

Hirdetés